A hónap műtárgya – Rétisas
Rétisas (Haliaeetus albicilla) az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Őslénytani Kiállításán
A rétisas (Haliaeetus albicilla) a keselyűk után Európa legnagyobb testű ragadozó madara. A tojók testmagassága megközelíti az egy métert, a hímek nagyjából 15 százalékkal kisebbek. Szárnyfesztáva is lenyűgöző, 180 és 245 centiméter között lehet, életkortól és ivartól függően.
Öt éves kort követően a kifejlett madár tollazata a fejen és a nyakon fakó sárgásbarna, farka rövid, fehér, ékalakú; a csőr szalmasárga és a szivárványhártya is sárga színt ölt. Ezzel szemben a fiatal madarak fején és nyakán a tollazat a test többi részét borító tollazattal azonos színű és a csőr is sötétebb árnyalatú. Az ivarérettséget már a harmadik évben elérhetik és még azelőtt párbaállhatnak, hogy a tollazat a fenti módon átszíneződne.
Törzsfejlődéstani szempontból a rétisas nem közvetlen rokona a köznyelvben sasnak nevezett madaraknak. Egy szemléletes bélyeg, ami alapján a két csoport jól láthatóan különbözik az, hogy a sasok csüdje a lábujjakig tollas, míg a rétisasoké csupasz. A rétisasok fejlődéstörténetileg a kányákhoz állnak közelebb.
Tápláléka halak és vízimadarak, de télen bármilyen elérhető állatot, akár nyulat is fogyaszt. Nem veti meg a dögöt vagy a vadászok által kint hagyott zsigereket sem. Költése még lombfakadás előtt kezdődik. Költésidőben a rétisas különösen érzékeny a zavarásra. Fészkét magas fák lombkoronájának felső részére építi. Jellemzően két tojást rak, a március–április fordulóján kikelő fiókák júniusban repülnek ki.
A rétisas élőhelyét mindig vizes területeken találja meg, kontinensünk nagy részén tengerparti területek közelében, valamint szigetszerűen a Kárpát-medencében. Egykori nagy kiterjedésű vizes területeink jellemző madara volt, a honfoglalást követő korai időszakból fennmaradt mondák is említik. Hazánkban jellemzően az ártéri erdők fáin fészkelt, ám ezek jelentős részének fokozatos kivágása állományának drámai visszaszorulását eredményezte az 1970-es évekre; volt idő, amikor csupán 12 pár fészkelt hazánk területén. A több évtizedes kitartó természetvédelmi intézkedések eredményeként hazai állomány ma már 800 egyed fölött van. A rétisas fokozottan védett faj, eszmei értéke egymillió forint.
Gyűjteményünkben az 1930-as évekből származó kifejlett és fiatal rétisas-preparátumok tekinthetők meg.
Írta: Török Júlia adjunktus, ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék