Az Egyetemi Könyvtár előcsarnoka 1986. március 21.-étől 1992-ig adott otthont a Janzer Frigyes szobrászművész készítette, az ülő Lukács Györgyöt ábrázoló, egész alakos szobornak, amelyet a Tanácsköztársaság kikiáltásának 67. évfordulóján avattak. A szobrot Földesi Tamás, akkor hivatalban lévő jogi kari dékán leplezte le. (Petőfi Népe/ 1986. márc. 21./ 68. sz., 41. évf. 51-75. sz.)

Az itt közölt fotográfiát, az OSA Archívum munkatársának, Tamási Miklósnak köszönjük, aki azt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének fotótárából kérte el számunkra, és amely e szobrot ábrázolja a könyvtár aulájában.(Budapest, 2011. 06. 21. / Cséka György, Digitalizálási- és raktárrendezési projektvezető közlése)

A szobrászművész e szobrot azonban jóval korábban, 1982-ben, egy a Népszabadságnak adott interjú szerint „magán ambícióból, egyéni elhatározásból" készítette, és szándéka szerint a szellemi embert a filozófus, gondolkodót kívánta megörökíteni.

A szoborral azonban, e rendszerváltás közeli időkben, úgy tűnik, sem a megmintázottnak, sem a könyvtárnak, sem az alkotóművésznek nem volt túl sok szerencséje.

Lukács ekkor már rég nincs az élők sorában. Nem tudjuk, hogyan vélekedett volna a szoborállításról, akarta volna valaha is, hogy megmintázzák (?!?)  Márpedig ekkorra (1986) felerősödtek az elsősorban személye, valamint életműve megítélésével kapcsolatos ellenérzések. ( Ezt az állítást azért merjük megkockáztatni, mert utóbbi megítéléséhez legalább is az életmű alapos ismerete szükségeltetett, volna,  ez pedig a vitázók többsége esetében megkérdőjelezhető volt.)

Lukács Györgyre vonatkozó iratanyagA könyvtár, mert kis idő elteltével akarva-akaratlan elszánt és elkeseredett szoborvita kellős közepén találva magát, ekkor (három héttel az Ajtósi Dürer sori, valamint a Belgrád rakparti reliefek elleni támadásokat, valamint az EK-t is megfenyegető fellépést követően, úgy döntött, hogy az aula helyreállítását követően, nem kívánja ismét ott felállítani a szobrot. A belső hivatalos levelezés érvelése szerint a szobor felállítására a könyvtárban az „akkori ideológiai tanszékek szorgalmazására”  került sor. A könyvtár vezetése nem értett egyet e döntéssel, nem találván alkalmasnak a naturalista szoborportrét a neoreneszánsz épület előcsarnokába történő felállításra hangsúlyozva, hogy az intézménnyel az ábrázolt személynek semmilyen kapcsolata nem volt. A Lugosi Lugó László által készített felvétel a döntést követő állapotot rögzíti, márpedig így az alkotó, Janzer Frigyes, szobrászművész számára is elfogadhatatlan megoldás született.

Janzer szoboreltávolítással kapcsolatos álláspontját nem ismerjük. Feltételezzük, hogy a történtek nem tették őt túlzottan boldoggá.

A szobor, mint erről a sajtó is beszámolt végül is a Szegedi Lukács-Kör vezetője, dr. Szabó Tibor döntésével/közreműködésével (?) Szegedre került.

Érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk teljesség igénye nélkül, az alábbi írásokat, ahol talán arra is választ kapnak, hogyan is került hamu Lukács György szobrának  ölébe….

 

 

  1. Népszava / 1982. 03. 28. / 74.sz. T. A. : Szobor, amely szellemiséget ábrázol.) Interjú Janzer Frigyessel.
  2. Kapu/ 1990. dec. /12. sz. Olvasói levél
  3. Magyar Lettre Internationale /1992/7. sz. FEHÉR Ferenc: Az emlékezet háborúi (p. 79-80.)
  4. Népszava/1992. 09. 04. / 209. sz. Újabb szobor ügy
  5. Népszabadság /1997. márc. 8. / Péterfy Gergely:  Az eltűnt bölcsész esete.
  6. A száműzött szobor. Konferencia a szegedi Lukács-kör megalakulásának 20. évfordulóján. Népszabadság 2000.02.12. 36. szám, Kultúra, 10. oldal
  7. Két hét késéssel nyit a Szent Isvtán park, Népszabadság / 1998. aug. 21., Budapest melléklet
  8. Kartal Zsuzsa: Kossuth tériek, Népszava / 2008. október 1. 7. oldal

 

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár