Pavao Ritter Vitezović (1652–1713) egy végvári katona családjába született Zenggben, 1652-ben. A zágrábi jezsuita kollégiumban, majd a római illír kollégiumban tanult. 1681-ben jelent meg első munkája nyomtatásban (Apographum ex Joanne Lucio), innentől élete végéig rendszeresen publikált a legkülönbözőbb témákban.

A törökellenes harcokban Erdődy Miklós bán parancsnoksága alatt Međimurje várában szolgált, az 1683-as felszabadító háború kezdetekor részt vett Lendva és Szigetvár ostromában. A háború után Erdődy Miklós udvarának tisztje lett, 1687-ben aranysarkantyús lovaggá ütötték, 1691-ben megválasztották Lika és Korbávia vármegye alispánjának, királyi tanácsos és báró lett. Az 1690-es években visszatért Horvátországba, 1695 és 1706 között Zágrábban nyomdát működtetett. 1706-ban egy tűz elpusztította a nyomdáját, felesége két év múlva meghalt, Vitezović pedig élete végén, 1710-ben Bécsbe költözött. Igazi polihisztor volt: a nyomdászat és történelmi munkái mellett többek között kartográfusként, nyelvészként és költőként is dolgozott. 

A Stemmatographia Vitezović egyik legfontosabb munkája. Először 1701-ben jelent meg, valószínűleg Bécsben (a nyomdahely nincs feltüntetve), ezt egy évvel később egy zágrábi második kiadás követte. A második kiadás előszava szerint az újabb nyomtatásra az első kiadás nagy népszerűsége miatt volt szükség. Heraldikai munka, a négy levél hosszúságú ajánlást 56 lapon 56 címer követi, mindegyikhez tartozik egy négysoros vers is, amely az adott terület címerét írja le. Az első két metszet (Illyricum, Imperium a Nemanide institutum) után a címereket a szerző ábécérendbe sorolta, Albaniától Ungariáig. A képeket egy 11 levélből álló jegyzék követi, amely mindegyik címert pontosan bemutatja és röviden értelmezi. Vitezović itt adja meg azt is, hogy az egyszínű nyomtatásban használt különböző csíkozások milyen színnek felelnek meg a valóságban, ezzel segítve az illuminátorok munkáját (az Egyetemi Könyvtár példánya nem színezett). A kötetet az olvasók köszöntése, a hibajegyzék és Nicolaus Garzia de Londono üdvözlőverse zárja. A Stemmatographiát 1741-ben Hristofor Žefarović szerb nyelvre fordította és kiadta. Az Egyetemi Könyvtár példánya a címlapon olvasható possessorbejegyzés alapján a 17–18. században a szveticei pálos kolostor birtokában volt. 

A kötet ebben az évben az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány könyv-örökbefogadási programjának egyik kiemelt darabja. Mentsen meg egy könyvet, fogadja örökbe! Több információért látogasson el honlapunkra: https://konyvtar.elte.hu/hu/tamogatas/egyetemi-konyvtarert-alapitvany/konyv-orokbefogadasi-program

RMK III 608

Vitezović, Pavao Ritter

Stemmatographia, sive Armorum Illyricorum delienatio, descriptio, et restitutio / authore equite Paulo Ritter

[Wien] : [s. n.], [1701]

Örömteli hír, hogy a törökországi Rodostóban (ma törökül: Tekirdağ) tavaly bemutatásra került "Rodostóra nyíló ablak" című építészettörténeti időszakos kiállítás idén júliustól Magyarországon is látható és ingyenesen látogatható a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely területén (Budapest, Mecset utca 14.), várhatóan az év végéig.

A kiállítás eddig csak ritkán vagy sosem látott tervek, tervrajzok, fotók és rajzok segítségével mutatja be II. Rákóczi Ferenc egykori rodostói ebédlőháza kutatásának kezdeteit, majd az épület magyar állam által történő megvásárlását, illetve múzeummá alakítását, egyben kitekintve az épületet körülölelő városra is.

A kiállítással kapcsolatos további információk itt olvashatók.

A tárlaton Beszédes Kálmán festő, rajzoló 1891-92-ben Rodostóban készült rajzainak másolatai is szerepelnek, melyek hagyatékának részeként kerültek könyvtárunkba. E gazdag, sokrétű hagyaték a muzeális különgyűjteményünk féltve őrzött anyaga (G 691 jelzet alatt), melyek közül a legértékesebbek a rodostói Rákóczi-emigráció emlékeit megörökítő rajzai. Sokat utazott, hazai és külföldi festészeti tanulmányai után 1878-tól Törökországban élt, és sokat tett a rodostói magyar emlékek megmentéséért.

Beszédes Kálmán rodostói rajzai az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában itt tekinthetők meg.

A hagyaték teljes anyagának digitalizált változata itt érhető el.

A hónap műtárgya – Hantken Miksa világkiállításon díjazott Nummulites-preparátumai

Hantken Miksa (1821–1893) a budapesti Őslénytani Tanszék első tanszékvezetője volt, aki máig ható jelentőségű munkásságot fejtett ki a geológia és az őslénytan számos területén. Az egysejtű állatok közé tartozó likacsoshéjúak (Foraminifera) paleobiológiájára és azoknak az egykor fontos ásványkincs – az eocén korú kőszén – kutatásában való alkalmazására irányuló vizsgálatai ezek közül is kiemelkednek. Ő ismerte fel az aljzati környezetnek az állat által összeragasztott apró szemcséiből álló (= agglutinált) vázú foraminiferák apró nyílásokkal – likacsokkal – áttört mivoltát, valamint azt, hogy a „Szent László vagy Szent István pénze” néven is ismert Nummulites egymást követő, ivaros és ivartalan nemzedékei anatómiailag különbözők.

Ez utóbbi az 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 22 millió évig tartott eocén korban lerakódott tengeri üledékes kőzetek emblematikus fosszíliája. A Nummulites váza lencse vagy korong alakú, számos kamrára osztott kanyarulatokból álló, átmérője pedig meghaladhatja a 10 cm-t. Az ide sorolt fajok megkülönböztetése csak a példányok belső szerkezetének tanulmányozása alapján lehetséges. Két egymásra merőleges – a váz szimmetriasíkjának megfelelő és a felcsavarodás képzeletbeli tengelyét magában foglaló – metszetet szokás készíteni. A teljes példányok mellett ilyeneket tartalmaz a Hantken és Madarász Zsigmond Ede (1822–1884) által 1862 és 1881 között demonstrációs és kereskedelmi célra készített több mint 2000 „zöld kazetta”, amelyek ma számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók. Az 1873-as bécsi világkiállításon 171 volt közülük látható, amelyekért Hantken a rendezvény aranyérmét nyerte el.

Hantken Miksa Nummulites-preparátumai, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar EXPO sikerek időszaki kiállításán láthatók.

A kazetták 3x5 cm-esek.

Írta: Dr. Szente István, ELTE Tatai Geológus Kert

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Júliusban az egyetem ásvány- és kőzettárának alapját jelentő gyűjtemény tulajdonosát, Piller Mátyást mutatjuk be. 

Piller Mátyás 1733-ban született Grazban, 1750-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1763-tól a rend 1773. évi feloszlatásáig a bécsi Theresianumot vezette, ahol hittant és természetrajzot tanított. 1774-től a nagyszombati egyetemen a természetrajz (állat- és ásványtan) első tanára lett. A következő évben megírta a később több kiadásban is megjelent tankönyvét. 1782-ben Mitterpacher Lajossal együtt egy szlavóniai utazáson vett részt, amelyen több természetrajzi és néprajzi megfigyelést tett, valamint új növényfajokat is leírt. Az utazásról önálló kötet jelent meg. Piller Mátyás hatalmas ásvány-, növény- és őslénytani gyűjteményét 1788-ban bekövetkezett halála után, 1800-ban az állam vásárolta meg az egyetem számára. Ez a gyűjtemény lett az alapja az egyetem ásvány- és kőzettárának.   

A CNKI One-stop Access Program a China National Knowledge Infrastructure (CNKI) legjelentősebb adatbázisait tartalmazza. Átfogóan tükrözi a kínai tudományos kutatás fejlődését a tudományos és technológiai eredményektől a bölcsészet- és társadalomtudományokig, és támogatja a globális kínai tanulmányokat.

A CNKI a legteljesebb kínai tudományos platform, a kínai források mellett lefedi a nemzetközi tudományos tartalmakat is. A felhasználók a CNKI-platformon egységes módon kereshetnek, olvashatnak és tölthetnek le teljes szövegű kínai tudományos folyóiratcikkeket, külföldi bibliográfiai adatokat, monografikus sorozatokat, napi-, hetilapokat, évkönyveket és referenciamunkákat.

A program 2023. június 1-jétől szeptember végéig tart. A hozzáférés egyéni regisztrációt igényel.

Ingyenes regisztráció

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. július 15-én és 16-án adatbázis-karbantartást végez, ezért ezen időszak alatt szakaszosan nem lesz elérhető az Egyetemi Könyvtári Szolgálat online katalógusa és könyvtári rendszere. 2023. július 17-étől valamennyi szolgáltatásunk újra a szokott módon rendelkezésre áll.

Megértésüket köszönjük!

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. július 13-án (csütörtökön) és 15-én (szombaton) technikai okok miatt ideiglenesen zárva tart.

Pénteken (2023. július 14.) és a jövő hét hétfőtől (2023. július 17.) a szokott nyitvatartási rend szerint várjuk olvasóinkat.

Megértésüket előre is köszönjük.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárba is ellátogatott a LIBER 2023 konferencia kulturális programjai keretében 2023. július 7-én a nemzetközi szakmai vendégek delegációja.

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ szervezésében Budapesten 2023. július 5. és 7. között megrendezett esemény programsorozata idén Nyitott és megbízható – A kutatókönyvtári értékek újraértékelése (Open and trusted – Reassessing research library values) címmel többek között a gyűjtemények megőrzésére, fejlesztésére, a nyílt hozzáférésre, a kutatástámogatásra, a kutatási adatok menedzselésére, a szolgáltatásfejlesztésre és a jövőbeni kihívásokra fókuszált. A konferencián könyvtárunk több munkatársa is képviselte intézményünket.

Az intézményünk által fogadott csoport könyvtártörténeti vezetésen, a Budai Krónika 550 címmel nyílt kiállításunkon és állományunk néhány különleges muzeális kincsének könyvbemutatóján vehetett részt.

A hónap műtárgya – Pável Ágoston-emlékszoba

2006 októberében a Berzsenyi Dániel Főiskola a Pável-emlékszoba berendezéséhez megvásárolta Pável Ágoston könyvszekrényét és íróasztalát lányától, Simonné Pável Judittól. A jelenleg az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár Savaria Könyvtár és Levéltár második emeletén található emlékszobában tablók mutatják be Pável Ágoston életét és munkásságát. Az emlékszoba részét képező bútorok és személyes tárgyak (aktatáska, levelek, igazolványok) mellett megtalálhatóak Pável Ágoston szótárai, nyelvészeti tanulmányai, fordításai és versei is. Az emlékszobában található még Kühár Ferenc, szlovén szobrászművész Pável Ágostonról 1943-ben készült gipsz mellszobra is.

Pável Ágoston (1886–1946) Vas megye szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja és a leghíresebb szlovén Magyarországon.

Vend (szlovén) családban született, a vend nyelv volt az anyanyelve. Származását a későbbiekben sem tagadta meg, mindig büszkén vállalta kettős (szlovén és magyar) identitását. Illyés Gyulát idézve Pável Ágoston „két nép hű fia”. Szombathelyen érettségizett a Premontrei Gimnáziumban, majd 1905-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakára iratkozott be, de már itt is erősen foglalkoztatta a szláv filológia. Már ekkor sok helyen jelentek meg nyelvészeti témájú írásai, illetve szépirodalmi fordításai.

1911-ben diplomázott le, 1913-ban doktori címet szerzett Budapesten. Először Tordán tanít, majd Dombóváron, végül 1920-ban visszakerül Szombathelyre, és az Állami Leánygimnázium (ma Kanizsai Dorottya Gimnázium) tanára lett.

1924-től haláláig a szombathelyi múzeum könyvtárának őre. Tevékenysége alatt kategorizálták a könyveket, és folyamatosan bővült a gyűjtemény (később ebből az állományból lett az önálló szombathelyi könyvtár). Az 1933-ban megalakult a Vas-vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete elsősorban Pávelnek köszönheti a létrejöttét. Ugyanebben az évben az egyesület életre hívta a Vasi Szemle című folyóiratot, melynek Pável lett a főszerkesztője, valamint sajtó alá rendezte a Dunántúli Szemle Könyvei köteteit. 1928 és 1942 között a szombathelyi múzeum néprajzi tárát vezette. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. Mint kutató elsősorban a vend nép életével foglalkozott, illetve a vendek és a magyarok kulturális kapcsolatai foglalkoztatták. Az Őrség néprajzi feltárásában is jelentős szerepet vállalt.

1941-ben a szegedi egyetemen a délszláv nyelv és irodalom magántanárává képesítették. Tanítványai közé tartozott többek között Szent-Györgyi Albert is. A Nobel-díjas tudós évekkel később is meleg szívvel emlékezett Pável tanár úrra.

Fiatalon, 1946. január 2-án hunyt el.

Irodalmi munkássága:

Első irodalmi próbálkozásait szülőfaluja Bimbófüzés című lapja közli. Az 1930-as években két verseskötete is megjelent: Vak völgy ölén így zsolozsmázok; Felgyújtott erdő. Bár nem tartozik a legjelentősebb magyar költők közé, lírája figyelemre méltó, és nem csak a szűkebb hazájában élő magyarok, illetve szlovének figyelnek rá, hanem Szlovéniában is, de még az Ausztriában élő szlovén nemzetiségűek is.

Lírájánál talán még jelentősebb fordítói munkássága. Többek között általa ismert hazánkban Ivan Cankar, a szlovén regényíró.

Költészetén és fordításain túl is sokat tett a magyar irodalomért. A Faludi Ferenc Irodalmi Társaság alelnökeként a korabeli szellemi élet szinte minden meghatározó tagjával megismerkedett. Mentorként segítette többek irodalmi elindulását. Leghíresebb ezek közül Weöres Sándor, aki egy időben kosztos diák volt Páveléknél, illetve Gazdag Erzsi.

Tudományos munkái:

• A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana, 1909
• Nyílt tűzhelyű konyhák a hazai szlovénoknál, 1936
• Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben, 1942
• Vend nyelvtan, 1942 (nyomtatásban megjelent 2013-ban)
• Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei (Szombathely, 1976)

Önálló kötetként megjelent szépirodalmi alkotásai:

• Vak völgy ölén így zsolozsmázok (versek), 1933 https://mek.oszk.hu/16600/16647/16647.htm
• Felgyújtott erdő (versek), 1936

Írta: Bognárné dr. Lovász Katalin

Források:

Pável Ágoston. Magyar Katolikus lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/P/P%C3%A1vel.html

Pável Ágoston. Vas Vármegye honlapja. https://www.vasmegye.hu/vasi-ki-kicsoda/pavel-agoston/

Pável Ágoston. Wikipedia weboldal. https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1vel_%C3%81goston