Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár három munkatársa 2023. július 17. és 20. között az Erasmus+ ösztöndíj program keretében tanulmányúton vett részt a berlini Humboldt Egyetemen működő, a németországi tudományos egyetemi gyűjteményeket koordináló szervezet meghívására.

A látogatás során munkatársainknak lehetősége nyílt mind az országos szintű, mind az egyetemi szintű gyűjteményi koordinációs tevékenység részleteinek megismerésére. Az egymás eredményeit és problémáit tárgyaló workshopok mellett a berlini kollégák bemutatták az egyetem különböző karain elhelyezett, ezáltal korlátozottan látogatható gyűjteményeiket, azaz a Régészeti Intézet szobormásolatait és az ásatások során előkerült tárgyait; a Természettudományi Kar zoológiai és emberanatómiai tanszékeinek tanulószobáiban és folyosóin elhelyezett kiállításokat, valamint a csak munkatársak részére elérhető, zárt alagsori raktárban lévő művészeti gyűjteményt.

Az egyetem több természettudományos kiállítóhellyel rendelkezik, melyeket szakvezetés keretében látogathattak meg munkatársaink. A Nord Campus területén található TAT – Állatanatómiai Színház épülete az állandó kiállítás mellett számos időszaki kiállításnak is helyet ad, a látogatás során a kínai lábelkötés hagyományáról és a feminizmus kérdéséről szóló tárlatuk volt megtekinthető. A 2021-ben átadott Humboldt Forum épületében az egyetem is kapott egy kisebb kiállítóteret, itt a kortárs szociális, etikai, illetve tudományos kérdéseket feszegető Humboldt Labor látogatható. Ezen kívül még érdemes megemlíteni a Természetrajzi Múzeumot, mely ugyan 2009 óta már nem az egyetem fenntartásában áll, de az ezt megelőző gyűjtőtevékenysége és eredményei még az intézményhez köthetőek.

A tanulmányút rendkívül sok hasznos tapasztalat megszerzésére és értékes szakmai kapcsolatok kiépítésére adott lehetőséget, melyeket a jövőben az egyetemi örökségkoordinációnk munkájában is kamatoztathatunk.

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Augusztusban az egyetem történetének egyik első krónikását, Kazy Ferencet mutatjuk be.  

Kazy Ferenc 1695-ben született a Bars megyei Léván. Tizennyolc éves korában lépett be a jezsuita rendbe követve bátyját, Kazy Jánost. A nagyszombati egyetemen többek között teológiát és retorikát tanított. Később Trencsénben, Pozsonyban és Sopronban házfőnök, majd 1748 és 1749 között a nagyszombati Collegium Rubrorum igazgatója volt. Szentiványi Márton tanítványaként Hevenesi Gábor forrásgyűjteményét tanulmányozva történetírással kezdett el foglalkozni. Első történeti műve Koháry István országbíró életrajza volt 1732-ben. Istvánffy Miklós Historiájának folytatásaként megírta a Magyar Királyság 17. századi történetét. A nagyszombati egyetem alapításának századik évfordulójára állította össze az egyetem történetéről szóló munkáját (Historia Universitatis Tyrnaviensis Societatis Jesu). 1759-ben Pozsonyban hunyt el.

Pavao Ritter Vitezović (1652–1713) egy végvári katona családjába született Zenggben, 1652-ben. A zágrábi jezsuita kollégiumban, majd a római illír kollégiumban tanult. 1681-ben jelent meg első munkája nyomtatásban (Apographum ex Joanne Lucio), innentől élete végéig rendszeresen publikált a legkülönbözőbb témákban.

A törökellenes harcokban Erdődy Miklós bán parancsnoksága alatt Međimurje várában szolgált, az 1683-as felszabadító háború kezdetekor részt vett Lendva és Szigetvár ostromában. A háború után Erdődy Miklós udvarának tisztje lett, 1687-ben aranysarkantyús lovaggá ütötték, 1691-ben megválasztották Lika és Korbávia vármegye alispánjának, királyi tanácsos és báró lett. Az 1690-es években visszatért Horvátországba, 1695 és 1706 között Zágrábban nyomdát működtetett. 1706-ban egy tűz elpusztította a nyomdáját, felesége két év múlva meghalt, Vitezović pedig élete végén, 1710-ben Bécsbe költözött. Igazi polihisztor volt: a nyomdászat és történelmi munkái mellett többek között kartográfusként, nyelvészként és költőként is dolgozott. 

A Stemmatographia Vitezović egyik legfontosabb munkája. Először 1701-ben jelent meg, valószínűleg Bécsben (a nyomdahely nincs feltüntetve), ezt egy évvel később egy zágrábi második kiadás követte. A második kiadás előszava szerint az újabb nyomtatásra az első kiadás nagy népszerűsége miatt volt szükség. Heraldikai munka, a négy levél hosszúságú ajánlást 56 lapon 56 címer követi, mindegyikhez tartozik egy négysoros vers is, amely az adott terület címerét írja le. Az első két metszet (Illyricum, Imperium a Nemanide institutum) után a címereket a szerző ábécérendbe sorolta, Albaniától Ungariáig. A képeket egy 11 levélből álló jegyzék követi, amely mindegyik címert pontosan bemutatja és röviden értelmezi. Vitezović itt adja meg azt is, hogy az egyszínű nyomtatásban használt különböző csíkozások milyen színnek felelnek meg a valóságban, ezzel segítve az illuminátorok munkáját (az Egyetemi Könyvtár példánya nem színezett). A kötetet az olvasók köszöntése, a hibajegyzék és Nicolaus Garzia de Londono üdvözlőverse zárja. A Stemmatographiát 1741-ben Hristofor Žefarović szerb nyelvre fordította és kiadta. Az Egyetemi Könyvtár példánya a címlapon olvasható possessorbejegyzés alapján a 17–18. században a szveticei pálos kolostor birtokában volt. 

A kötet ebben az évben az Egyetemi Könyvtárért Alapítvány könyv-örökbefogadási programjának egyik kiemelt darabja. Mentsen meg egy könyvet, fogadja örökbe! Több információért látogasson el honlapunkra: https://konyvtar.elte.hu/hu/tamogatas/egyetemi-konyvtarert-alapitvany/konyv-orokbefogadasi-program

RMK III 608

Vitezović, Pavao Ritter

Stemmatographia, sive Armorum Illyricorum delienatio, descriptio, et restitutio / authore equite Paulo Ritter

[Wien] : [s. n.], [1701]

Örömteli hír, hogy a törökországi Rodostóban (ma törökül: Tekirdağ) tavaly bemutatásra került "Rodostóra nyíló ablak" című építészettörténeti időszakos kiállítás idén júliustól Magyarországon is látható és ingyenesen látogatható a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely területén (Budapest, Mecset utca 14.), várhatóan az év végéig.

A kiállítás eddig csak ritkán vagy sosem látott tervek, tervrajzok, fotók és rajzok segítségével mutatja be II. Rákóczi Ferenc egykori rodostói ebédlőháza kutatásának kezdeteit, majd az épület magyar állam által történő megvásárlását, illetve múzeummá alakítását, egyben kitekintve az épületet körülölelő városra is.

A kiállítással kapcsolatos további információk itt olvashatók.

A tárlaton Beszédes Kálmán festő, rajzoló 1891-92-ben Rodostóban készült rajzainak másolatai is szerepelnek, melyek hagyatékának részeként kerültek könyvtárunkba. E gazdag, sokrétű hagyaték a muzeális különgyűjteményünk féltve őrzött anyaga (G 691 jelzet alatt), melyek közül a legértékesebbek a rodostói Rákóczi-emigráció emlékeit megörökítő rajzai. Sokat utazott, hazai és külföldi festészeti tanulmányai után 1878-tól Törökországban élt, és sokat tett a rodostói magyar emlékek megmentéséért.

Beszédes Kálmán rodostói rajzai az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában itt tekinthetők meg.

A hagyaték teljes anyagának digitalizált változata itt érhető el.

A hónap műtárgya – Hantken Miksa világkiállításon díjazott Nummulites-preparátumai

Hantken Miksa (1821–1893) a budapesti Őslénytani Tanszék első tanszékvezetője volt, aki máig ható jelentőségű munkásságot fejtett ki a geológia és az őslénytan számos területén. Az egysejtű állatok közé tartozó likacsoshéjúak (Foraminifera) paleobiológiájára és azoknak az egykor fontos ásványkincs – az eocén korú kőszén – kutatásában való alkalmazására irányuló vizsgálatai ezek közül is kiemelkednek. Ő ismerte fel az aljzati környezetnek az állat által összeragasztott apró szemcséiből álló (= agglutinált) vázú foraminiferák apró nyílásokkal – likacsokkal – áttört mivoltát, valamint azt, hogy a „Szent László vagy Szent István pénze” néven is ismert Nummulites egymást követő, ivaros és ivartalan nemzedékei anatómiailag különbözők.

Ez utóbbi az 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 22 millió évig tartott eocén korban lerakódott tengeri üledékes kőzetek emblematikus fosszíliája. A Nummulites váza lencse vagy korong alakú, számos kamrára osztott kanyarulatokból álló, átmérője pedig meghaladhatja a 10 cm-t. Az ide sorolt fajok megkülönböztetése csak a példányok belső szerkezetének tanulmányozása alapján lehetséges. Két egymásra merőleges – a váz szimmetriasíkjának megfelelő és a felcsavarodás képzeletbeli tengelyét magában foglaló – metszetet szokás készíteni. A teljes példányok mellett ilyeneket tartalmaz a Hantken és Madarász Zsigmond Ede (1822–1884) által 1862 és 1881 között demonstrációs és kereskedelmi célra készített több mint 2000 „zöld kazetta”, amelyek ma számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók. Az 1873-as bécsi világkiállításon 171 volt közülük látható, amelyekért Hantken a rendezvény aranyérmét nyerte el.

Hantken Miksa Nummulites-preparátumai, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar EXPO sikerek időszaki kiállításán láthatók.

A kazetták 3x5 cm-esek.

Írta: Dr. Szente István, ELTE Tatai Geológus Kert

Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Júliusban az egyetem ásvány- és kőzettárának alapját jelentő gyűjtemény tulajdonosát, Piller Mátyást mutatjuk be. 

Piller Mátyás 1733-ban született Grazban, 1750-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1763-tól a rend 1773. évi feloszlatásáig a bécsi Theresianumot vezette, ahol hittant és természetrajzot tanított. 1774-től a nagyszombati egyetemen a természetrajz (állat- és ásványtan) első tanára lett. A következő évben megírta a később több kiadásban is megjelent tankönyvét. 1782-ben Mitterpacher Lajossal együtt egy szlavóniai utazáson vett részt, amelyen több természetrajzi és néprajzi megfigyelést tett, valamint új növényfajokat is leírt. Az utazásról önálló kötet jelent meg. Piller Mátyás hatalmas ásvány-, növény- és őslénytani gyűjteményét 1788-ban bekövetkezett halála után, 1800-ban az állam vásárolta meg az egyetem számára. Ez a gyűjtemény lett az alapja az egyetem ásvány- és kőzettárának.   

A CNKI One-stop Access Program a China National Knowledge Infrastructure (CNKI) legjelentősebb adatbázisait tartalmazza. Átfogóan tükrözi a kínai tudományos kutatás fejlődését a tudományos és technológiai eredményektől a bölcsészet- és társadalomtudományokig, és támogatja a globális kínai tanulmányokat.

A CNKI a legteljesebb kínai tudományos platform, a kínai források mellett lefedi a nemzetközi tudományos tartalmakat is. A felhasználók a CNKI-platformon egységes módon kereshetnek, olvashatnak és tölthetnek le teljes szövegű kínai tudományos folyóiratcikkeket, külföldi bibliográfiai adatokat, monografikus sorozatokat, napi-, hetilapokat, évkönyveket és referenciamunkákat.

A program 2023. június 1-jétől szeptember végéig tart. A hozzáférés egyéni regisztrációt igényel.

Ingyenes regisztráció

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. július 15-én és 16-án adatbázis-karbantartást végez, ezért ezen időszak alatt szakaszosan nem lesz elérhető az Egyetemi Könyvtári Szolgálat online katalógusa és könyvtári rendszere. 2023. július 17-étől valamennyi szolgáltatásunk újra a szokott módon rendelkezésre áll.

Megértésüket köszönjük!

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2023. július 13-án (csütörtökön) és 15-én (szombaton) technikai okok miatt ideiglenesen zárva tart.

Pénteken (2023. július 14.) és a jövő hét hétfőtől (2023. július 17.) a szokott nyitvatartási rend szerint várjuk olvasóinkat.

Megértésüket előre is köszönjük.