Kezdjük a végén, a mostani állapot leírásával. A jelenlegi főigazgatói iroda Reáltanoda utca felé eső falán egy „szemrevaló”, ám ma már a mindennapos szolgálat alól „felmentett”, aranykeretes falióra látható, amelyet a szakirodalom keretóraként (Rahmenuhr) ismer, és amelyhez hasonlóval 1820 és 1850 között a Habsburg Birodalom területén több helyen is lehetett találkozni. Egy, az úgynevezett bécsi iskola szerinti „rugózáras, Clement-gátszerkezetes, fonal-felfüggesztéses, egynapos lejáratú ingás óra. Óratokja fenyő alapon bearanyozott gipsz blondel”.
Egyetemi Könyvtár és Levéltár
A Ferenciek terén álló Egyetemi Könyvtár közismert volt mindig is az Irányi utca és a Reáltanoda utca sarkán. A jellegzetes szegélyépület ékessége a folyamatosan átalakulásban lévő, ennél fogva folyamatosan nevet változtató belvárosi térnek, mely a jó darabig szűnni nem akaró önfeledt átnevezési kényszerek áldozatává vált. Ki-ki generációja tagjaként emlékezhet rá. Így váltottunk, csak az új épület fennállását tekintve, Barátok teréről Ferenciek terére, Károlyi Mihály utcáról Felszabadulás térre, majd Ferenciek tere 6.
Az új könyvtárpalotában lakni kiváltság volt, noha az egyes lakások, mondjuk úgy, „kényelmi színvonala” nem volt mérhető egymáshoz. A könyvtárőri szállások ezen a hierarchián belül luxust képviseltek. A II. őri lakás az épület birtokbavételkor 4 szobás, ebből 3 szoba, egy tágas előszoba, konyhával, kamrával és külön fáskamrával rendelkező, minden korabeli kényelemmel ellátott lakásnak számított. Első lakója dr. Márki (Márkli) József, (Kecskemét, 1815. 03. 03. – Budapest, 1888. 07. 04.) jogi végzettségű bibliográfus, közművelődési, pedagógiai szakíró, szerkesztő.