A hónap műtárgya – Koprolit, a kevéssé ismert fosszilis életnyom
A koprolitok elsődlegesen tudományos jelentőségű ősmaradványok, gyűjteményi kontextusban egyedi formájuk és történeti értékük révén műtárgyként is értelmezhetők. Bemutatásuk egyszerre irányítja figyelmünket különlegességükre, és a bennük rejlő tudományos jelentéstartalmakra.
Az evolúció múltbeli eseményeinek megértésében meghatározó szerepe van a fosszíliáknak. A koprolitok a kevésbé ismert fosszilis életnyomok – más néven nyomfosszíliák – közé tartoznak, melyek a táplálkozási folyamat megkövesedett végtermékei. Az életnyomok az élőlények egyes élettevékenységei eredményeképpen keletkeznek, de nem a testük maradványai. Az állati végtermék elemzése alapvető módszer a táplálkozásbiológiai kutatásokban, ugyanis az emésztetlen és emészthetetlen maradványok elemzése révén komplex képet kaphatunk az adott állat táplálkozási szokásairól, viselkedéséről. A koprolit igazi időkapszula, az elfogyasztott táplálékok megkövesedett maradványait vagy azok lenyomatait tartalmazza, melyek meghatározása segíthet a földtörténeti múlt élőlényeinek, ökoszisztémáinak és az őskörnyezeti viszonyoknak a rekonstrukciójában is.
Ezek az ’egyedi’ formájú, változatos élőlényektől, sokféle lelőhelyről és sokféle földtörténeti korból származó ősmaradványok sokáig csak az ásványgyűjtők körében cseréltek gazdát, mint különös képződésű ásványok. A bennük tárolt biológiai információ megőrződéséhez szerencsés biokémiai beágyazódási körülmények, a lebomlási folyamatokat megakadályozó vagy minimalizáló tényezők megléte és litifikáció volt szükséges; az információ sikeres megfejtéséhez pedig sokféle tudományos ismeret és módszer kell. Egy mára már kihalt, leszármazottak nélküli ősi élővilág rekonstrukciója alapvetően elméleti jellegű. Kizárólag a leletek morfológiai karaktereire támaszkodhatunk, viszont ma is élő leszármazottak hiányában nincs összehasonlíthatóság és a genetikai anyag hiánya is alapvető probléma. Szerencsére a műszeres technológiák (mint például a szkenning elektronmikroszkópia (SEM), a tömegspektrometria, az izotópos, röntgen (pl. CT) vizsgálatok) fejlődésének köszönhetően feltárhatóvá vált a kőbe zárt mikrovilág, ezért a koprolitok tudományos értéke jelentősen megnőtt. Magyarországon az eddig feltárt leggazdagabb anyagokat az Iharkút-Csehbányai formáció (Bakony) lelőhely felső krétakori koprolit leletei, és a Pécs-Danitzpuszta (Mecsek) homokbánya miocén korú leletei jelentik.
Az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Kiállítás keretében két koprolit található: egy kisebb, gömbölyded, sima felszínű, melynek alakja és mérete a ma élő borz hulladékához hasonló és az alsó jura korból származik; a nagyobb egy gipszmásolat, melynek alakja egyes ma élő patások hulladékához hasonló és a korai triász korból, Ausztria területéről származik (Werfen Formáció, Stájerország). Az őskörnyezet ismerete alapján vélhetően ezek is tengeri, vízparti őslények végtermékei, és a tengerparti üledékbe ágyazódva kövesedtek meg az utókor számára.
Dr. Ronkayné Tóth Mária, biológus-muzeológus
ELTE Természetrajzi Múzeum, Biológiai és Paleontológiai Kiállítás