„Ez a könyv a műélvezet olyan formáit rekonstruálja, amelyek a műalkotást nem a közösséghez szóló nemzeti művészet, de nem is az „érdekmentesen tetsző” tiszta esztétikum, hanem például a rettegés, az izgalom, a szerelmi vágy fogalmi keretei között szemlélték. A könyvben szó esik a magyar romantika „rettenetes” vonásairól, a romantikus művész lenyűgöző, de gyakran rémisztő alakjáról, valamint arról, hogy a reformkori lapok hogyan vontak párhuzamot szerelem és művészet között. Mindez pedig olyan képek elemzéséhez nyújt új szempontokat, mint Barabás Miklós Galambpostája, Borsos József Elégedetlen festője vagy Madarász Viktor A bujdosó álma című festménye.” (részlet a fülszövegből)
Veszprémi Nóra 2014 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Intézetének oktatója. Kutatási területe a 19. századi magyar és osztrák vizuális kultúra, különös tekintettel a nemzeti identitástudat formálódásának képzőművészeti vonatkozásaira, illetve a biedermeier művészetére.”