111. Román Tanszék

 

1945-1987

12 doboz, 5 kötet = 1,50 ifm

 

            A Román Tanszéket 1863-ban állították fel az egyetemen, élére Román Sándor rendkívüli tanárt nevezvén ki tanszékvezetőnek. Ő és az őt követő tanszékvezetők - Ciocan János (1850-1908) és Siegescu József (1873-1927) nem annyira alkotó tudósok, mint inkább a román nyelvészet és irodalom interpretátorai. Az általános romanisztika az Olaszországból érkezett, és a román tanszéken 1928-tól 1935-ig működő Carlo Tagliavini munkássága révén kapta meg a tudományos alapokat, és a román nyelvészeti kutatások is jelentős lépést tettek előre. Az őt követő Tamás Lajos (1936-1978) a meglevő alapokon már európai színvonalú romanisztikai kutatásokat végzett, amellett, mint a magyar-román nyelvészeti és történeti kapcsolatok kutatója is jelentőset alkotott. A tanszék vezetésében Domokos Sámuel (1972-1978) követi őt, aki mint a román irodalom értékeinek egyik legtevékenyebb közvetítője megjelentette a „román irodalom magyar bibliográfiája” című művét, majd Nagy Béla (1978-1978), aki a román nyelvtan-irodalommal foglalkozott. A Tanszék bekapcsolódott az Eötvös Kollégiumban megindult szakképzés munkájába is és tartotta a kapcsolatot a gyulai román gimnáziummal, ahonnan a legtöbb hallgatója kikerült.

            A Tanszék iktatott iratai csak 1956-tól maradtak meg és 1966-ig roppant hiányosan, az előző időszak történéseire csak az 1949-től 1983-ig meglévő iktatókönyvek szolgálnak némi támponttal. Az 1983 utáni iratok segédletek hiányában egyenkénti átnézéssel kutathatók.